08.29 Istenkirály mentőfutás

Anyuval futni mentünk. Ő szegény nagyon szenvedett, meglehetősen lihegett, állítólag a pollenek, meg asztma, meg nemtommég mik miatt. Én meg három napja gyűjtöttem az erőt némi megmozdulásra, így teljesen jó kondiban voltam, izgágáztam, mentem volna messzebb, meg gyorsabban és a végén teljesen el sem fáradtam. Anya szerint verseny előtt jó, ha ki vagyok éhezve a futásra, én szenvedek, mert most nagyon mennék. Már csak öt nap és túlesek ezen a kabarén és megint futhatok ahogy akarok, bármiféle progresszív technikák nélkül, szabadon. Aztán az idén már nem tudom, hogy lesz-e valami futós dolog, de jövőre szívesen futnék egy-egy félmaratont, netán egy egészet is, persze csak ha ez a mostani annyira meg nem gyilkol, hogy soha többé... Kicsit feszült vagyok mostanában és nagyon élvezném, ha a futással kiadhatnám a dolgokat, de nem tudom, mert tartalékolni kell az erőket és ez kikészít egy kicsit.