2013. augusztus 10., szombat

08.09 Tovább futok...

...pedig néha nem is értem, mi értelme ennek az egésznek. Azokon a napokon, mikor semmiféle testrészem nem kívánja, hogy elinduljak a stadionba és aztán pocsékra unom magam, ahogy számolom a köröket, de nem érzek kedvet arra sem, hogy másfelé induljak. Önmotiváló tíz pont, hogy mégis, miért kell edzeni akkor is:

  • Az érzésért, amikor elégedetten hazaérek, mert ma is megtettem, amit meg kellett
  • Ahhoz, hogy bűntudat nélkül ehessek bármit, amit csak megkívánok (na, azért nem bármennyit) 
  • Ahhoz, hogy a versenyeken, megmérettetéseken jól érezzem magam és jó eredménnyel zárjak (Jó eredmény: Mindenkinek magához, a saját korábbi eredményeihez, adottságaihoz, korához képest. Sosem másokhoz.)
  • Azért, hogy a tükörképemre felhőtlenül mosolyoghassak a tükörben
  • Hogy a boltokban ne méret alapján kelljen ruhát választani
  • A férfiak szemében azért a bizonyos felcsillanásért, ahogy rám néznek
  • Az külső és belső erőért, amit ad
  • Hogy terhelhető legyek és nehezen fáradjak a munka és az aktív pihenés során
  • Az érzésért, amikor a még nem edzők tőlem kérnek tanácsot és aztán látom őket, ahogy változni kezdenek
  • És végül, de nem utolsó sorban azért, mert ahhoz, hogy eljuss egy olyan szintig, ahol már játék az egész, előbb rengeteg munkát kell belefektetni. Aztán már a szenvedés sem akadály, inkább új büszkeség forrása, játszani pedig a legmagasabb élvezet!
10 kilométert futottam nem egészen 52 perc alatt. Már rájöttem, hogy a futásaim első kilométere mindig hosszabb majdnem egy perccel, mint a többi, önkéntelen is bemelegít a testem. És ez jó dolog. Kínkeserves, szenvedős 10 kilométer volt, nagyon büszke voltam magamra, hogy végigcsináltam. Az éjszakás nem tesz jót a kondíciónak. Utána még 2*8 lábemelésre és 2 sorozat húzódzkodásra maradt időm a létrán és indultam is haza, mert sietni kellett dolgozni. A gyomrom két napja pokoli. Szerintem a zöldség-gyümölcs teszi és hogy mást alig-alig eszek. És a lábam még mindig zsibbad az új cipőben. Egyszóval minden csupa móka és kacagás. Pluszban teljes rökönyömre Rowling új könyve mély, nagyon őszinte és komoly, meglehetősen lehangol. Ugyanakkor borzasztóan tetszik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése