04.27 FARKASVÁGTA!!!!

Valami őrületesen pozitívan maradt meg ez a verseny a fejemben, még így, napokkal később rágodolva is teljesen felderít. Nem is tudom, mi volt benne olyan jó...pedig nem igazán úgy kezdődött...

A cél...és én nem vettem észre, így túlfutottam... :D

Elég borongós reggelre ébredtünk vasárnap.Ráadásul picit későn ébredtem, morcosan, későn is indultunk, a pár csacsogni próbált, én nem voltam hangulatomnál... rajtidőben szakadt az eső Szilvásváradon... talán hallotta, mikor azt mondták nekünk, hogy csak akkor fussunk, amikor jól esik...

Indulás, mert jól esik...

induláskor szinte rögtön felfelé ívelt az út, a garmin nem kapott signalt, valahogy én sem... fájt a lábfejem, bedurrant a vádlim, aztán a hasam kezdett fájni, nem lett meg az az átok jel... az eleje elég vacakul telt ezek jegyében. Nem tudtam, hogy hol, hanyadik helyen járok, nem is nagyon törődtem vele, az elején túlélésre játszottam... aztán 8 kilométernél a 15 kilométeresek másfelé kanyarodtak, csak a hosszú távosok maradtak, meglett a jel is, elállt addigra az eső, a napocska is kifelé kandikált a felhők mögül...a tagjaim ellazultak, észrevehetően könnyebben, jól ment a futás.
 A frissítők nagyon szuperül lettek összerakva. Minimalista stílusban, de profin. Nekem mindig csak izotóniás ital kellett, feltávnál egy kis banán és gyűrtem tovább a pályát. A jelölés profi. Egyszer elkavartunk kb. 100 métert páran, egy lány emiatt rám előzött, na ezen úgy megsértődtem, hogy rákapcsoltam rögtön. 50 méterrel előtte értem a Nagyrétre, a 15 kilométeres frissítőre, ahol azt az infót kaptam, hogy én vagyok az első lány...és már féltáv... már csak tartani kellett...még jobban összekaptam magam, hamarosan jelentősebb előnyt szereztem az Istállóskői emelkedőn felfelé kúszva.
Itt haverkodtam kicsit, majd usgyiztam tovább, valahogy olyan rövidnek tünt már ez a második rész... két srác közé beszorulva majdhogynem készen kaptam a tempót. Jó darabig lefelé vezetett az út, aztán ultra szivatásként az utolsó ötön még egy durva domb... és túlfutottam a célon kb fél kilométert...elfáradtam, de valahogy mégis annyira jól csapódott le bennem ez az egész.
 És ami még plussz annyira kellemes meglepi lett: arra számítottam, hogy a páromon kívül más ismerős nem is nagyon lesz. Még be sem értünk reggel Szilvásra, már egy ismerős párba botlottunk, akik szervezőként vettek részt és már jött is egy srác, aki viszont versenyezni jött és jó haver. Majd a pálya mentén is anyám komplett túracsapata (anya nélkül), mindmind kedves arcok. Így pici előnyként 15-nél lett volna száraz ruhám, ha szükségem van rá (nem volt, nem érdekelt), egyéni frissítőként pedig a gél, amit a rajtcsomagba kaptunk (az érdekelt). És bevált, mellesleg, bár az íze booooáááá...
Aztán a Szilvásváradi táj, ugye...őrületesen gyönyörű látvány a párafelhőkbe burkolózó dombok... és minden olyan zöld... és minden lélegzik, nedves, él... Futottam lefelé olyan lejtős úton, ahol az eső miatt rögtönződött kis erecskével versenyeztem..egy darabig...aztán már benne gázoltam, csapva mindenfelé a vízet...magamra is, de ez sem érdekelt, ekkor már nagyon boldog voltam...
Az is pozitív, hogy nyertem :D És az is, hogy ezáltal az ismerőstől egy pizzát nyertem...

Buktál egy pizzát, öcsi! :P

 és a párom baromi türelmesen várt meg mindent, amíg én futottam, ő is fogta a kis cipőjét és megfutotta a kilátót, nem unatkozott. A végén pedig a célban várt és fotózott...

A legjobb sofőr és egyben a türelem szobra :) <3

Szilvásvárad, szakadó eső, 30 km...a smink még mindig tart... :P :D

 És később jött a masszázs az eredményhirdetés előtt, masszázsasztalon elterülve, azt is imádtam. Aztán díjosztás, irány haza... nem tudom elmondani...ez ilyen átérzős dolog. Nem tudom, hogy mitől más, de őrületesen jó volt ez a verseny számomra, igazi feltöltődés. Egyébként 27-en indultunk ezen a távon és ötödikként értem be abszolútban, a negyediktől mindössze egy percet kapva... erre büszke vagyok :) 31km, 1500m szint, 3:45:55.

Díjeső

A poén, hogy eredményhirdetés után meg kellett fordulni, hogy a versenyzők is lássanak...az eső bekergetett minket egy icipici sátorba... :)

Sajnálom, a tájról egy fia kép sincsen, csak a kis fejemben...ott futottam, nem fotóztam. :)