Húsvéti, tojáscipelős futáson vettem részt. A világ legszebb táján. 32 helyett 26.5km-en, hogy ez pozitív, vagy negatív, azt fene tudja, mindenki maga döntse el. Tuti bejglit osztottak, jó kis társaság jött össze, egy kedves, (akkor még) ismeretlen úriember út közben megetetett csokival, hogy jobban bírjam a hátralevőt. Akadt negatívum is, de szerintem erre boruljon fátyol, boldog napom volt. Életemben először hegyi versenyen nem álltam meg, vagy sétáltam bele indokolatlanul (csak frissítéskor, etetéskor, eleséskor). Szuperbüszke vagyok magamra. Fáradt. Harmadik lettem. És akkorát estem, hogy ajjajj...
 |
| Átverés, nem itt futottunk. Futás közben futok, nem fényképezek. Ezt odafelé az úton fotóztam. De gyönyörű ez is... |
 |
| Előtte, még töretlenül. És igen, tudok olvasni :D |
 |
| Harmadik |
 |
| Az első helyezett. Nem látszik rajta, de egy terminátor. Egy kicsi terminátor. De nagyon terminátor. |
 |
| Szegény kicsi veroca, meg az ő bibije. Máshol is van, de ez a leglátványosabb. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése