2014. április 4., péntek

04.04 nem az a nap-hegyifutós

Nem is tudom, hogy van, hogy egyik percben még majdhogynem sírva-szepegve kocogsz felfelé a hegynek, a másikban meg már átmosolyogsz a könnyeken.. varázsfuti...
Éreztem én, hogy valami ma nem olyan, már elindulni is olyan nehezen sikerült...csak ahogy láttam, hogy Manóka mit írt, hogy jó volt olvasni, akkor gondoltam arra, hogy hát még átélni... és akkor kattant, hogy ma is jó kell legyen... így összekaptam magam és nagy keservesen útnak eredtem.

Az óra nem akarta megtalálni a műholdat, tán sértődött volt a tegnapi mellőzöttség miatt. Aztán ahogy elindultam, éreztem a combomban, hogy fáradt kicsit. Mindegy, legfeljebb lassabban-gondoltam és mentem tovább rendületlenül.
Mentem én, egészen az első nagy lejtő közepéig, ahol egy idióta kutymorgó hátulról vicsorogva rontott volna a bokámnak. Szerencsére alapvetően gyáva állatnak bizonyult, ráordítottam, elszaladt. Futottam tovább. Jött valami kis görcs zümmögő, rászállt a zoknimra, két helyen megcsípte a bokám...elzavartam. Mentem tovább, pedig akkor már a hasam görcsölt úgy, mint legrosszabb női napok idején, nem tudom miért. Hamarabb megálltam, mert kicsúsztam az időből. Ahogy a forduló dombtetőn megtorpantam, varázsütésre elszállt a hasfájás, javult a tempó s hamarosan. Egy helyen láttam még két kutyát, így inkább nem kockáztattam, irányt váltva másfelé mentem. És a végefelé már fülig ért a szám, sokat javult a káoszos lelkem és alig bírtam abbahagyni...mostanában amúgyis rossz érzés abbahagyni a futást, nagyon mennék még...szó szerint kívánja a testem. Lett 11 km-em és egy kis lelki nyugalmam. És a tempó se sikerült olyan rosszul, amilyennek éreztem... 6:17-es úgy, hogy ebbe bele van számítva cirka 2 perc fényképezős szünet... szép volt ez így...

1 megjegyzés: