Kimentünk a magányos fáig, ami 8.8km, +2km beton oda-vissza. És az odautat majdnem egyhuzamban letolta...teljesen paffon voltam. A visszaúton már voltak kisebb gondok, de nem is csodáltam, nagyon keményen nyomta a fiú. És nagyon akarja.
7 perces kilométereket mentünk, de nincs ezzel semmi gond. Jól éreztem magam, jól esett a hegyi futogatás, habár még éreztem a fáradtságot itt-ott, de a természet kárpótolt. Mintha minden egyszerre pattant volna ki egy dobozból, zölden, üdén, csodálatosan...
 |
| Az áldozat... |
 |
| és a hóhér...woman in lilac... ;) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése