04.12 barátnőzős-hegyes futika

Manyi barátnőm is mindenáron akart jönni hegyre futni, mert nem bír, de szentül elhatározta, hogy ő majd tíz kilométert fut a Bükki Hegyin, ahhoz meg szerinte legalább túrázni kell.

Úgyhogy sétáltunk békésen felfele a hegyre, nekem már nagyon hullt a hajam, hogy hol itt az edzés, meg egyáltalán, és akkor elkapott az ihlet. Ő felsétált a dombokra, én felsprinteltem, már amennyire bírtam, aztán vadul fuldokolva vártam, hogy ő is odaérjen és mentünk tovább laza kocogótempóban. Bitang sokáig tartott, de így nem bántam, mert elfárasztott, beindította az endorfinvihart és kigyönyörködhettem magam a tájban. Miután kilenc kilométernél elbúcsúztam tőle, még mentem kicsit a stadiba, hogy a mára eltervezett 12 kilométeremet maradéktalanul bevasaljam magamon. Ment szépen, az utolsó kilométerem 3:53-as lett!!!!!!!! Nem gondoltam, hogy be tudok négy alá menni, nagyon örülök! Különösen meglepett, hogy hegyről érkezve, már előfárasztva. És most hulla vagyok és tavaszi fáradt, így irány az ágyacskám! :)