Jelenleg ezek a hosszúfutások a legfontosabbak a számomra a maratonom szempontjából, így kicsit csalódásképpen ért, hogy a mai nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. A kajával totálisan keresztbe tettem saját magamnak.
Mikor a párom itthon van főzni kell és folyton boltba járunk és kb háromszor annyit eszek, mint máskor. Ha nincs itthon, akkor fehérjés-banános turmixok, saláták, sült túró, túró-fehérje, szóval a számomra örökös nagy kedvencek mennek és ezekkel többnyire nincs is semmi baj. A Petis kajával van, mert azzal nem bírok futni, gyenge vagyok és hasmenéses, ma is ezzel szenvedtem majd egész úton. Egyszer haza is kellett jönnöm 31 kilométernél ezügyben, úgy volt, hogy be is fejeztem mára, de végül erőt vettem még magamon, átöltöztem kicsit vastagabba és mentem a stadionba repetázni. Végülis lett 38 kilométerem 03:49 alatt, csak jobb lett volna egy adagban és ment is volna... na mindegy, most ennyi ment, megtettem azért, amit tudtam. Ami mondjuk meglepett, hogy a héten 70 km felett futottam,pedig hát egyáltalán nem erőltettem meg magam. Tudom, hogy nem lesz gond a maratonnal, most is gond nélkül lefutnám, de a tempón még van mit javítani. Mellesleg: találtam egy olyan versenyt augusztusban, ami az idei nagy kihívásom lehetne, csábít is piszkosul, bár a pár megtiltotta (hihi), sajnos azonban a piszkos anyagiak valószínűleg közbeszólnak. Mindenesetre még nem teljesen tettem le róla. Ez az: Korinthosz
hoppá, Verocám, csak nem ultra távok felé kacsintgatsz?!!? :)) nem vagy semmi!!! <3
VálaszTörlésügyi vagy nagyon, annyira jó, hogy te szinte minden nap mocorogsz valamit!
A kacsintgatás még nem fáj, majd ha kipróbáltam és soknak bizonyul, legfeljebb nem erőltetem. Valószínűleg nem nyergelek át az ultrára, mert lusta vagyok annyit edzeni. ;) De szeretném magam kipróbálni :)
TörlésIgen, a legtöbb nap ficánkolok, de ritkán hozom ki a maximumot...kicsit hiányzik :)