2014. március 9., vasárnap

03.08 csődbe ment terv

Olyan dolgot kellett megkísérelnem ma, amit semmiféle testrészem nem kívánt: 5. és 6. éjszakás műszak között, egyedül (mivel a szokásos partner versenyezni ment) futni hosszút. Booáááá...
A kezdet jól indult, de az 5. kilométerre annyira szétcsúsztam, hogy majdnem telefonos segítséget kértem, pedig igazán nem jellemző rám az ilyen... összekapartam magam, megbeszéltem Velem, hogy mindegy az a tempó, minden mindegy, csak menjek szépen tovább. Hamarosan azt is tisztáztam, hogy csodás az idő, zöldül a táj, fülhallgató nélkül isteni az alapzaj (aligalig létező), csodásan melenget a napfény, minden szép, minden gyönyörű, csak ez a fránya futás...
Tudom, hogy csúnyák a napsugaras képek, de nem tehetek róla, én szerelmes vagyok beléjük...napocskaaaaa :)


Tudtam, hogy rövid a tervhez a választott szakasz, beletettem még egy plusz fordulót, megcsináltam, mentem tovább, faluban ittam két kortyot és aztán egyszer csak 23 kilométer előtt varázsütésre teljesen szétestem. Lelkileg...nem is értem. Görcsösen sajogtak az izmaim, bejelzett a gyomrom, fáradt voltam, magányos és szerencsétlen. Így hívtam a piros angyalt és hazavitettem magamat... túl sok volt a fáradtság mostanában és kevés a kaja, szerintem. De a kövi héttől már lefelé kell engedni a futóadagot, közeleg a március vége... menni fog, kibírom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése