2014. március 23., vasárnap

03.23 Egri Hegyi Félelmetes

Ma volt a hegyi versenyem...brutális volt, fárasztó, ijesztő, egyszer befulladtam a nagy emelkedő közepén sétálva, 182-es átlagpulzussal nyomtam végig...ahhoz képest, hogy az idén még csak kétszer láttam hegyet, akkor sem túl közelről, a kis testem félelmetesen jól emlékezett, mit kell csinálni ilyen helyzetben... túléltük...

Picike kis táv (12,7-13,4, kütyüje válogatja, hogy melyik...480m szinttel), de elég halálosra sikerült. Mindemellett nagyon élveztem a pazar panorámát, a versenyhangulatot, a kis kitörést a hétköznapokból. Be kell valljam, a brutális részt egy az egyben átsétáltam, de valószínűleg más is, mert a női mezőnyben harmadikként érkeztem be, míg a korosztályomban elsőként. Az első két lány előtt le a kalappal, 7 percet vertek rám, pedig kábé egy tízessel öregebbek, az egyikük kamaszlánya is lenyomta ma a távot... és már az elején, a síkon nagyon durván otthagytak...WOW! :)
Csináltam képeket, de sajnos nem a verseny alatt, pedig megfordult a fejemben, mert bőven megért volna egy misét a látvány...de versenyen, azért ugye mégsem kéne... :D Szóval lett készítve utána és még azután is... :)
Ja és ja, kaptam egy kedves bókot a dobogó legfelső fokán állva a zöld dzsekis úriembertől: Ha szépségverseny lett volna, akkor is te nyersz! Abszolút túlzó, de azért kedves :)
A dobogó felső fokán babázok... :)
Ami a győzteseknek jár, az jár... :)
Fáradt, de büszke séta a várban levezetésként :)
És mivel a Happy nem jött be haldokló futáshoz, legközelebb talán Leonard Cohen kútmély hangjával próbálkozom meg:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése