05.26 Hegyi Félmaraton

Eljött az ideje a helyi hegyi félmaratonunknak. Napok óta aggódva néztük az időjárás-előrejelzést, homlokráncolva méregettük a felhőket, én azért imádkoztam, hogy csak délig bírja ki eső nélkül. Aztán fél tíz körül, fél órára a rajttól mosolyogni kezdett az ég is, kisütött a nap. Gondoltam nem lesz ez se jó, nem kell nap, csak eső se.
El is bújt sértődötten, így csodás futóidőben rajtoltunk el. Az eleje istenien sikerült, nem szaladtam el a tömeggel, óh yeee, csúúúcs ez az érzés! Később rájöttem, hogy nem vagyok olyan erős, mint gondoltam, gyakorlatilag az összes emelkedőt kisétáltam. Próbáltam ezt sokféleképpen megmagyarázni (kaja miatt, edzőterem hiányában), de a legvalószínűbb, hogy egész egyszerűen a túl erős tempóval túlságosan kifárasztottam magam észrevétlenül és aztán már nem ment az emelkedő. Mégis, az elején egész jól haladtam. Aztán elérkezett a pálya szíve: egy öt-hatszáz méter hosszú, élesen emelkedő domb. Azt szépen kisétáltam, de innen már nem voltam teljesen a topon, főleg, hogy pár perccel a tető után esőcseppek kopogtak a fejemen, előbb csak egy-egy, majd százával, ezrével. Pillanatok alatt bőrig áztam, mi több, ami nagyobb baj: az út is. Onnantól még a sík részeken is csak üggyel-bajjal lehetett haladni, az emelkedőkön hátrafelé csúsztam, a lejtőkön nem győztem fékezni. Hol egy rózsabokor, hol egy élesebb karó felé repültem megállíthatatlannak tűnő sebességgel, máskor az út melletti szakadék felé szálltam. Végülis csak kettőt estem, vastagon bevonva sárral a lábszáraimat és a zápor black metálosra formázta a sminkem (mi az istennek futóversenyre smink??! :P ), mire egy végső sprinttel 2:09:44 alatt suhantam be a célba. Ez az ötödik helyre lett elég. Én nem bánom, mert megtettem amit tudtam és ennyire lett elég, de kaptam érte szemrehányást másoktól. Ez viszont zokon esett kissé. És a verseny ismét a jól ismert tanulsággal szolgált: futhatsz te ezer kilométert is síkon, a hegyen bakfittyre sem lesz elég. A hegyhez hegyen kell futni. Ja és a Garminom terepen kissé alulmér, ezt már a múltkor is észrevettem. Úgy fél kilométert. És tuti nem a pálya van elmérve. Ha lesznek képek, majd teszek fel. Most egy picikét csalódott vagyok. És nagyon álmos.