05.06 Az igazi élményfutás

Strapás napom volt megint erősen. Melóban kb. 8 órát álltam és szaladgáltam, aztán nyakamba vettem a várost (5km), mert mért is lennék nyugton? Aztán egy kisebb zuhé megakasztotta a nagy elánomat, így pár óra nyugi jött, végül fél nyolc óra tájt mégiscsak elindultam. És ekkor történt, hogy szerintem hivatalosan is, de a saját szememben biztosan én lettem a város bolondja.

Futogatok békésen és akkor azt látom, hogy: höööööööörr, előttem csiga! Vészfék, lehajol, csigát bedob a fűbe, indul. Csiga!

 Azzzanyád! Fűbe dob, fut. Betonbetonbeton fűűűűűabetonmellett, csigacsigacsigacsiga!!!! Eppicikét parodizálta ez az egész komoly dolgot... végülis megbeszéltem magammal, hogy akkor szééépen, lassan, nyugodtan, lehet menteni halomba, de legalábbis kerülgetni mindenképpen. Lassan, élvezettel kocogtam, szívtam a lassan feltáruló falusi levegőt, mindent átjárt az orgonaillat...

...a frissen megázott fű...disznószar... madárcsicser, csodás tájak, azért élmény itt lakni a nyilvánvaló hátrányok ellenére is...ennyi szépség! Hajolgattam bőszen, a kocsik ablakában bámészkodók meg ámulhattak, hogy milyen kincset talált ez a flúgosan ámokfutogató, sárga pólós lány??! Egyébként megsúgom: nagyot! Annyi szépséget láttam-hallottam-szívtam magamba, ami talán kitart a hét összes stresszes időszakában. Mivel meglehetősen élveztem a dolgot, így kicsit megnyújtottam, csigatetűlassú 13 km-t végeztem. És köszönöm szépen, finom volt, de még milyen!!!És ma végre a saját szememben is Vavyan Fable-karakter lettem. És beleszerettem egy parfünybe...majd lenyomozom, hogyha nem állatkísérletes, akkor kell nekem... Na itt a reklám helye, ő lenne az: