Lassú vagyok, ezt már mondtam. Ezért lehet, hogy egy 49 perces 10 kilométer ekkora boldogsággal tölt el (végcél egyszer 40-en belül). Fájt, fárasztott, de toltam és közben még beszélgettem is :D És a végén nyomtam egy sprintet és majdnem összeestem, de megcsináltam. Végre kiléptem a komfortzónámból! És csodálatos idekint a világ!!! És olyan "üdvújraitthon"-érzésem van. Nagyon nagy a boldogság!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése