2014. február 23., vasárnap

02.22 Latyakfuti

A telefon nem ébresztett, 8:10-kor keltem, miközben nyolckor indultunk. Szerencsére megvártak, de aligalig sikerült enni-inni verseny előtt. Azért mire odaértünk, már minden jól volt.
Nem igazán verseny, mint inkább egy vidám kis közös futás volt, remekül szórakoztam azon, ahogy a főszervező lázban égve magyarázott és intézett és a kedvencem az volt, amikor elmondta, hogy: "...és akkor eléritek a tetőt, ahol balra kell menni, de mivel ez nem verseny és biztos vannak itt, akik már többször voltak, így majd ők tudják és menjetek utánuk és akkor tovább a földúton...". Halálra nevettem magam és odaálltam, mikor a túristáknak osztotta az infót, hátha mond még jókat. Szuperül éreztem magam, kivéve, mikor futni kellett, mert nem igazán volt energiám, de még így is. Csodás helyeken mentünk, először országúton kicsit bele lehetett melegedni, aztán jöttek az emelkedők, aztán a meredek emelkedő a dombokra, majd ott hullámzott végig a gerincen, térdigsárban, pocsolyák közt sárcsolyázva... és 01:08:47 alatt első nőként értem be a 14 kilométeres távon, tele soksok szép élménnyel, de meglehetőst fáradtan és sárosan és megöltem a telefonom út közben, ami azért nem tesz maradéktalanul boldoggá. De aztán még termálpancsoltunk is egy kinti medencében, ami csúcs volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése