Felkeltem délután és valahogy semmiféle ingerenciám nem volt semmire. Se enni, se inni, se pakolászni, viszont a szép őszi idő hívogatott az ablakon át, így rövid úton indultam a stadionba kocogni.
Három kilométer után ismerősbe futottam, aki biciklin kísérve csacsogott velem 6 kilométert és máris jobban telt az idő, habár a tempó csökkent. Végül 6 perces 13 kilométerrel zártam, ez most kicsit több volt, mint ami jól esett. Remélem, azért nem edzem túl magam, próbálok vigyázni, lassan, óvatosan, de elég stresszes vagyok, úgy kell nekem a futás, mint egy falat kenyér... azaz sokkal jobban... :D És ez már az alapozás kezdete tavaszra, az őszi szezon véget ért vasárnap.
te vagy a példaképem
VálaszTörlésJó, akkor te meg az enyém: életszeretetből, -bölcsességből és szívós izomépítésből, kitartásból :)
Törlés