10.30 egyszemélyes közös futás

Kimentem ma a stadiba a közös futásra, aztán meg róhattam egyedül a köröket, mert senki más nem tette tiszteletét. Hát ez már egzotikum a javából. Így keringtem egy órát egyedül és hazajöttem. Egy óra, 11 kilométer, a combjaim már bitangosan fájnak, kellene talán végre egy igazi pihenőnap nekik.
Mondjuk holnap Manyinap, úgyhogy harmatlaza 10 kilométer körüli távra számíthatok és végre, -Véééégre- nem pályán, hanem utcán. Úgy egyébként szörnyen nyűgös vagyok mostanában, teljesen elégedetlen a világgl, fáradt, türelmetlen. Lehet része ebben a túledzettségnek, az éjszakás műszaknak, a költözés körüli kabarénak -merthogy egy hónapon belül költözünk másik lakásba - , nem tudom. Csak azt érzem pár napja, hogy szeretnék elmerülni a kis álomvilágomban és nem jönni elő belőle többet. Tudom, nem lehet, de mintha mindenki csak gyakorlatias dolgokról beszélne folyton, meg morogna, zsörtölődne, szervezkedne, elégedetlenke. Hova tüntek a boldog gondolatok, kellemes élmények a világból?? Ez lélekromboló!!!  Ez a korai sötét is borzasztó, így éjszakásban felébredek és két-három óra múlva már éjszaka van. Alig látom a napot.