2017. május 29., hétfő

05.28 Kékesi Terepfutás

Már alig vártam a hét végét. Még dög fáradt vagyok a Balatontól, miközben azt látom, hogy a többi egyénis már félmaratonokat fut, javában edz...lehet, hogy ezt teszi az alapos felkészülés.
Én meg csak egy öt kilométeres versenykére mertem nevezni, fel a Kékesre terepen.
De kezdem az elején. A népes kompániából csak ketten vállaltuk ezt a megmérettetést Gáborral, mindenki más az előző napi Kékes Csúcsfutást pihente ki.

Odaértünk a rövid táv helyszínére a Veronika rétre, erre látjuk, hogy mindenfelé kamaszlányok és anyukák nyüzsögnek. Meg nagymamák, nagypapák. Mondom Gábornak, nyugodj bele, hogy ezek a népek itt mind lealáznak ma minket. Mutat egy három éves, szőke copfos kislányra: ő is? Mondom persze, hogy ő is , mit vártál? (Különben nem lett igazam, egyáltalán. Az ötévesek és a hetvenesek még játszva lefutottak, de a háromévesekkel és a nyolvanasokkal sikerrel vettük fel a harcot.)
Így aztán alaposan bemelegítés után (ültünk a fűben és kentem magamra a naptejet) elrajtoltunk. Először jött egy aljas és meredek emelkedő. Hosszú is. Akkor a mezőny 80%-a a háta mögött hagyott. Aztán még egy kicsit fel, majd be az erdőbe balra. Akkor jött a "köves, de nem meredek", valamint a "vízes egyenes" fantázinevű szakasz. Ezekkel jól elboldogultam (gtx), kezdtem azt képzelni, hogy egész jól megúszom ezt a napot. Csak még az északi sípályától rettegtem...ami, mint kiderült, az idén kimaradt a pályából. De találtak helyette más ínyencfalatot. Szóval mentünk, mendegéltünk, vagy két kamaszlánykát megelőztem, engem meg egy teljesen fehér hajú, bajszos úriember bősz fújtatással (nyilvánvalóan az a fajta, aki inkább megfullad, mint hogy nőt engedjen maga elé a versenypályán, ha csak egy módja van rá). Többször is ;) De mivel jött a "nagyon meredek, gyökeres, meg még aljas is", így végül rám vert vagy 100 métert. Aztán befutottam a sárga Salomon célkapun és hörögtem kicsit...Viszont annyira gyönyörű a Mátra! Csodás, üdezöld lomb, a szokott, sima, szürke törzsek...tavaszi erdő, madárfütty...napokat is elbóklásznék benne, szóval ebből a szempontból keveselltem a távot. De csak ebből a szempontból.
Nem telt el egy perc és jött Gábor is (az anyjaszömit de gyors ez a fiú,vagy én vagyok bitanglassú, lassan nem győzöm kergetni), csak az vígasztalt, hogy sokkal jobban hörgött nálam. És ekkor készítettem a mostantólzsarolástárgyátképező befutó-fotót. Aztán meg még szurkoltunk is a kizárólag 3 alatti és 80 feletti befutóknak, meg persze a hosszútávosoknak.
A nap abszolút kedvence egy kedves öreg bácsi: fáradtan, kissé görnyedve kocog a rajt felé. Nagy taps fogadja, mint minden befutót. Bácsi felsandít, elmosolyodik, mi több: kivirul, majd felemelt kezekkel, királylányos tenyérforgatással köszöni a rajongók hódolatát és daliásan bemasírozik a célba.
Később mazochista hajlamainknak köszönhetően megfutottuk az északi sípályát is egy incifinci befutóéremért. Mi meg a fél tüdőnket köptük oda nekik cserébe. Megbeszéltük, hogy szép lassan felkocogunk, ez a taktika abszolút működött is az első harminc méteren. Utána én sétálgattam leginkább, vagy kétszázas pulzuson. Itt már Gábor igencsak rámvert vagy egy percet a háromszáz méteren.
Igazából nem is értem hova rohant, mert az eredményhirdetés minket is érintő részéig még maradt vagy két óránk. A tombolát pedig már meg sem vártuk, mert még szerettünk volna estig hazaérni valahogy. Úgyhogy miután kiderült, hogy a korcsoportomban indult két női versenyző közül a megtisztelő második helyet foglaltam el és ezt az eredményemet egy üveg lekvárral honorálták, nemes egyszerűséggel leléptünk.
Aztán még megnéztük a Siroki várat. Egy élmény volt. Valahogy túl gyorsan eltelt ez a nap (lehet a többórás várakozás miatt felvonófutásra, eredményhirdetésre...) és már jönni kellett haza. És úgy, de úgy elfáradtam a végére!!!
A jövő évre figyelmeztetésképpen: szendvics, pléd, pulcsi. Szoknyát pedig szigorúan 60 kiló alatt!


2 megjegyzés:

  1. Te a megtisztelo masodik helyet erted el., mig ellenfeled csak utolso elottti lett)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kiderült, hogy mégsem így történt. Szóval update: népes, hét fős mezőnyből lettem második helyezett. Csak a harmadik nem jelent meg a díjátadón...vagy elaludt a második órában... 😀

      Törlés