A bõséges hòesés végett kiràndulni mentünk. Csodàs volt az idõ, a tàj, csak majdnem meghaltam, mert olyan helyen rövidítettem, ahol nem ildomos, ugyanis kisült, hogy a hò alatt alattomos sziklàk bújkàltak. Màszni kellett, nem volt mese, mint valami pòkasszony, szorosan a falhoz tapadva, havat sepregetve, kapaszkodòk utàn araszolgatva. Mire felkeveredtem, a pàr is besétàlt a hivatalos földúton, kényelmesen. Ja, reggel mosògépet is cipeltem, mert a pàr màr hamar ràm gondol, ha kulimunka van. Nem tudom, ez jò, vagy rossz inkàbb :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése