10.30 egyszemélyes közös futás

Kimentem ma a stadiba a közös futásra, aztán meg róhattam egyedül a köröket, mert senki más nem tette tiszteletét. Hát ez már egzotikum a javából. Így keringtem egy órát egyedül és hazajöttem. Egy óra, 11 kilométer, a combjaim már bitangosan fájnak, kellene talán végre egy igazi pihenőnap nekik.

10.29 laza kocogós, de elfárasztott

Felkeltem délután és valahogy semmiféle ingerenciám nem volt semmire. Se enni, se inni, se pakolászni, viszont a szép őszi idő hívogatott az ablakon át, így rövid úton indultam a stadionba kocogni.

10.28 hullalaza kocogás

Még egy kép tegnapról.

Ma Manyival mentünk ki, olyan lassan, hogy nem is gondoltam eddig, hogy az ilyen tempó még futás. Átlag 7:17-tel lötyögtünk a városban, kicsit több, mint 7 kilométert. És ez pont így volt jól. A versenyszezon lezárult, most nem szeretnék teljesen leállni, ahogyan szoktam, de átállok csigalassan kilométereket gyűjtögetős, nyugilaza állapotba. Végülis ez az állapot most is eredményjavulást hozott végeredményben és nem utáltatja meg velem az egészet. Na persze nem annyira lassúba állok, mint ez a mai, ez most egyszerűen csak balzsam volt fájó tagjaimra, ízületeimre és jól esett pletykálni kicsit, még akkor is, ha nem szép dolog. :)

10.27 Miskolci Barátság Maraton

Akkorát futottam, hogy leszakadt az ég is. Szörnyen elfáradtam és soksok porcikám fáj, de egyéni csúcsot értem el (3:41:18) és harmadik lettem. Pedig olyan lassúnak és otrombának éreztem magam közben. Érdekes napom volt, egyértelműen. És hazafelé megint ünnepelni kellett. Kicsit már sok a jóból.

Ja, a hetet 72 kilométerrel zártam. Gombócból is sok! :D

10.26 átmozgatós futika

Hat kilométer Manyival. Öt nyugiban, egy egyedül a végén tempóra. Négy perces kilométer! Yeeeeah!

10.25 maraton előtti Halloween-party

Mivel maraton előtti pénteket írtunk, így pihenőt parancsoltam magamra. Jót buliztunk, iszogattunk, tököt faragtunk, kifejezetten jól éreztük magunkat. A héten letudtam az éves buliadagomat és még csak péntek...

10.24 páros futás

a párral... Elfutotta az elejét, így a szenvedős 6 is alig jött össze. Kicsit sajnáltam, annyira csodás idő van mostanában, jó kint lenni.

10.23 nyugis középtáv

Az ünnepnap tiszteletére pihengettem egy jót és mentem laza 12-t futni a Manyival. Jól esett.

10.22 Gyors hatos a párral

Munka után a párral futni indultunk. Viszonylag friss tempóban, de gyorsan végeztünk, aztán összekaptam magamat és indultam a Teknőc-buliba. A Teknőc a futóklubunk. Este tízre értem haza, napsugaras hangulatban.

10.21 Jót pihentem

, mert az előző hétvégébe igencsak belefáradtam és mert ismét maratonos hét indult.

10.20 Odafutok-lépcsőfutok-továbbfutok

Ébredés után nem sokkal kaptam magam és elkocogtam a rendes évi Lépcsőfutó Versenyre.

10.19 futottam egy egész jót...

...kezdetben Manyival, de ő 10 kilométernél kiszállt a ringből, így egyedül folytattam. Fülembe Gárdonyi Láthatatlan Embere bömbölt, habár kissé zavaró módon a telefon nem sorban játszotta a fejezeteket, hanem ahogy éppen úri kedve diktálta. Szerencsére valamikor már olvastam, így nem ütött nagyon szíven a dolog, így is élvezhető volt. Végül lett 23 lassú, nyugodt kilométerem. És többnyire még jól is esett.

10.18 mérleg nyelve átbillen

Na, ma az van, hogy  vadul alkudozom magammal, mert nem fűlik a fogam a futáshoz. A legkevésbé sem. Végül majdnem abban maradtam, hogy jól van, akkor hagyom, nem árt a pihenésből kicsit több, de valahogy nem jó ez... még fontolgatom. Újra előjött: utálok egyedül futni! Unom!

10.17 szép őszi futi

Egy kellemes nyolcasra volt időm ebben a csodás napsütésben. Nem  esett ma jól gyorsan és értelmét sem láttam, hogy erőltessem, így lazán, kényelmesen kocorásztam a levészőnyegen.

10.16 laza futi anyuval

Kirángattam jóanyámat futni, mert egyedül nem tetszett. Nyolc kilométert mentünk, nekem középtájt volt két erősebb, mert a stadionban otthagytam kicsit. A 4:20-as kilométernek nagyon örültem, mert spontán jött össze.

10.15 Pihenő

Megint. Úgy éreztem, hogy szüksége van rá az izületeimnek. Dolgom is volt. És már neveztem az újabb versenyre ;)

10.14 laza, átmozgató futásKA

A párral futni indultam, de gyorsan kimenekült a szituációból, így egyedül folytattam. Kicsit éreztem az ízületeimet itt-ott, de nem vészes. Hat kilométer lement, közepes tempóban.

10.13 BUDAPEST MARATON

Álltam a sorban és éreztem izmaimban az izgatott örömöt, hogy hamarosan futunk végre. Körülöttem mindenféle nyelveken karattyoltak, fejem felett piros szívecskék lebegtek (Flóra lufik :P), az ég kéklett és varázsütésre még a nap is kisütött.

Vihar után, verseny előtt - a maratoni teknőc-különítmény

10.12 átmozgató próbamenet

A hagyományos, verseny előtti 5 km volt a napi terv és hogy beteszteljem a lábamat. Jelentem, mindkettőt tisztességgel teljesítettem. A lábam nem fájt, még csak nem is jelzett. Az ötből pedig hat lett, öt laza után egy húzós kilométert is engedélyeztem magamnak. Nagyon finom volt. Alig vártam a másnapot. És rettegtem.

10.11 kitartó kényszerpihenke

Most ezt kell tennem, így megteszem: nyugton maradok, reménykedem.

10.10 kényszerpihenkélek

és szörnyen utálom a dolgot, mennék futni... kínomban csak eszek... remélem, nem hiába böjtöltetem a testem a mozgástól...

10.09 rápróbáltam

Ebben az időben éjjel-nappal kint lennék, futnék napi soksok órát, imádom a hűvöst, a színeket, a levegő illatát. Erre hét hajszállaza kilométer után mehettem haza, egyre aggodalmasabban, merthogy: FÁJT!!! Az elején nem, aztán egyre inkább. Tudom, hogy ha okos lennék, akkor ezt a versenyt most elengedném, de sajnálom, nem vagyok rá képes. Ha öt és fél óra alatt, akkor annyi alatt, de bent leszek. Fontos nekem.

10.08 gyógyulós-pihenős

Pihentem-kenegettem-imádkoztam.

10.07 egyre aggasztóbb, (nem) futó kellemetlenségek

Laza, rövidke futás volt a terv a holnapi pihenő előtt, szépen megkomponáltam tervszinten a hetet. Ahogy az a tervekkel lenni szokott, máris dugába dőltem. Rettentően aggódom, mert 3 kilométer után már annyira fájt a lábam, hogy abba kellett hagynom a futást. Most holnaputánig kenegetek, pihentetek, imádkozom... kezdek kétségbe esni, nagyon akarom ezt a maratont. Az éjszakás műszak sem a felépülés és pihenés barátja...reménykedem, ennyit tehetek jelenleg.

10.06 szépen indult futás,

amit elmohóskodtam. Nagyrészt tünetmentesen indultunk futóútnak, szépen, nyugodtan, lassan lenyomtunk 10 kilométert. A végén azért már kicsit rendetlenkedett a lábam a tegnapi helyen. Felmentem  anyuhoz hazafelé, kiderül, hogy épp futni készül, én meg nagy dilemmában voltam, mert még hiányzott 4 kilométerem az elégedettséghez, de a lábam már eléggé vacakul volt. Győzött a rosszabbik eszem, most piszkosul fáj a lábam. És meg is érdemlem, tudom. Ennek ellenére bízom benne, hogy helyrejön megint. Holnapra már csak 5-6 lassú kilométer a cél, holnapután pihenő, ki kellene bírni...félek ettől a maratontól, nem hiányzott most még ez a sérülés is. Jaaaaa, 71 kilométerrel zártam ezt a hetet. Mielőtt kifogásolja, hogy őt nem írom, a pár 15-tel.

10.05 lesérültem, mint a pinty,

és éppen a legrosszabbkor. Tegnap a végén már éreztem, hogy fáj a jobb térdem felett a combom. Ez mára úgy kiteljesedett, hogy mikor a párral futni indultunk, kifejezetten élesen hasított bele az első mérsékelt emelkedő közepén. Szerencsére(?) a párt meggyötörte az előző nap, így hét kilométer után már otthon voltunk. Azóta pihenek, töprengek, hogy mi legyen. Vasárnap csak akkor futok, ha tünetmentesnek érzem magam. Sok víz. Aggódás, körömrágás, hogy egy hét alatt felépüljek, mert nagyon szeretnék maratont futni. Ha lassút, hát lassút, de maratont. És talán három hét múlva is.

10.04 közepeset futós, kicsit hegyen

Most először vittem a párt a hegyre, nagyon izgatott voltam, hogy tetszik-e majd neki. Kicsit csalódott, mivel nem ment neki olyan jól, ahogyan várta, így egyenlőre marad beton-hívő. Nagyon türelmetlen, ez aranyos.

10.03 a futós felkészülés megy tovább,

méghozzá lelkesen. 11 km és még egy pluszban, külön. Hideg van, az igaz, viszont jó illatú a levegő és minden csodálatos színekben úszik. Felhőtlen, kék ég, sárga-piros-zöld levelek, imádom ezeket a színeket, őrületesen gyönyörű ez a szakasza az évnek. Lassan, nyugodtan kocogtunk, teljesen jól esett munka után.

10.02 szerdai közös futós

Szörnyeteg idő van, szeles és rém hideg, egyszerűen undormány. Mint a hangulatom. És ma melóban annyira felidegesítettek, hogy nem tudtam utána egyszerűen csak túllépni a dolgon. Nagyon kellett ez a futás a lelkivilágomnak. Végül egy középtempós tízest nyomtunk le. Manyi lemondta, összesen hárman voltunk ennyire bevállalósak, majd elfújt a szél. Érdekes, hogy mikor befejeztük és hazaértem, fordultam volna vissza, egészen belemelegedtem. Lehet, hogy túlélem a maratont, nőttön nő a futáskedvem. A sprintem minenesetre javult. Kár, hogy nem kétszázra készülök :P

10.01 laza 12

Már nem is részletezem, hogy micsoda. A maratonig már minden csak a futásról szól. Aztán úgy gondolom, hogy megyek vissza "a balettbe ugrálni" (a terembe izmolni, mert elfogyóban...).