2015. február 15., vasárnap

02.14 örömésbódoccság

A barátnőm hívott, hogy össze tudnánk hozni egy rudas szeánszot, én meg eszemhagyva rohantam hozzá még munka előtt, annyira hiányzott már a rúd. Mostanában konkrétan még az elsőbbségadás kötelező táblával is átkulcsolós zászlót gyakoroltam...nyilvánvaló a vészhelyzet, nem?

Ezek a képek születtek. Jól ment, habár pont azok a gyakorlatok nem sikerültek, amiért érkeztem. De mások meg igen, szóval:
A hónaljas kollekcióm egyik darabja, szép, de fájdalmas. És van még mit dolgozni az egyenes háton.

Funky-monkey. Sokkal könnyebb, mint amilyennek látszik.

A yogini. Ez még csak az alap, hiszen nagyon csúnya, de így is fájdalmas. Idővel majd kialakul a szép ívelés.

Próbálom ayshát jobbról...

másik jobbról...

balról...

és már össze-összecsukló könyökkel is...nagyon nehéz. Nagyon szép. Akarom!
Sajnos a minden rudast lázban tartó ceruzatartásos lefelé lógáshoz még mindig gyenge a csuklóm. Érzem. Gond nélkül felrúgom magam, de amikor lábbal elengedném a rudat, érzem, hogy a csuklóm nem vállalja...kicsit szomorú, de bőven van még így is mit gyűrni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése