11.02 Kényszerpihenő

Nem állt szándékomban ma pihenni, de végül is inkább jó, mint baj, hogy így alakult. Reggel végre kiadósan kialudtam magamat, aztán mentünk a leendő otthonunkba falat vésni, flexelni, port nyelni, jó pontokat gyűjteni a leendő szomszédoknál az irdatlan lármával. Dehát így megy ez, muszáj. Mire végeztünk, egészen besötétedett, hazaértünk, zuhanyzás és már fél hat volt. És szombat este, az utált estém a héten (mekkorát változott a világ!! :P ). Így vásárlás, tervezgetés, pihenés maradt. És már ledumáltam a holnapi futást. Eszek-iszok, izgek-mozgok, hiányzik. Tervezem, hogy erősíteni kezdek hamarosan, mert a felsőtestem olyan kis nyamvadt lett arra a nagy, erős alsótestre. Meg majd egyszer csak diétázok is. Majd egyszer. De most egészen jó így is, végülis.