01.09 Esti szenvedős

A párom addig húzta-halasztotta a napi futást, hogy majdnem ki is maradt. Tette ezt abban a reményben, hogy nem megyünk, lusta volt ugyanis a drága. De én nem, így estére lementem még és nyomtam egy 11 kilométert. Az elején nagyon fájt az izomlázam, a tyúkszemem (nő egy, hála istennek, mért ne még ez is? :D ), lassan vánszorogtam, aztán a végére meggyőztem magam, hogy tudom én ezt másképpen is, így megtoltam kicsit. És azon filóztam közben, hogy a hőst a szuiszájd idiótától épp csak egy paraszthajszál választja el...