09.04 BUDAPEST FÉLMARATON

Megbűnhődtem mindenért, minden felesleges falatért, kihagyott edzésért, ellazsált napért, még a jövő összes elkövetendő és el sem követendő vétségeiért is. Tényleg mindenért és mindezt az 5. és a 10. kilométer között. Addig még csak pipec volt a dolog, a tízedik után már minden mindegy volt, de az az öt kilométer maga volt a pokol. A hőfok is igazodott ehhez, 30 fokban tapostuk a betont. Nyilvánvalónak tünt, hogy ez tényleg egy óriási buli minden jól felkészült versenyzőnek, a bíztatók, zenekarok, maga a városkép is egy óriási vonzerő lehet. De ha nem készültél eléggé, tényleg a poklot kapod. És ezzel együtt is öt perccel a beérkezés után már a következőt fontolgattam, miközben majdnem sírtam a kimerültségtől. Most úgy néz ki, hogy egy hónap múlva a Spar-on már nem tudok indulni 21 kilométeren, mert arra pont nincs felesleges hely, maratont pedig egyenlőre képtelen vagyok futni, bármennyire is szeretnék. Ez mindkettő meglehetősen elkserít, de abban bízok, hogy csak lesz valahogy, mindig van. Hosszabb beszámoló is várható a versenyről, ha épp rámtör a beszámolhatnék, meg a képfeltölthetnék, de mivel egyetlen olvasója sincs a blogomnak, így esetleg eltekintek attól, hogy magamat ilyen módon is tájékoztassam az eseményekről. Meglátom, most viszont alszok.

Jajjajjj, azt bezzeg elfelejtettem említeni, hogy 02:13:49-et futottam bruttó időnek, ami egy 02:08:06-os nettó idő. Nem túl jó.