Az ízületeim alakultak, csak a hangulatom nem volt az igazi. Laza 11 kilométerrel oldottam a feszültséget, elkocogva Uraj felé, nem a stadiont őrizgetve. Nagyon szerettem, a végére a fejemben is elhalkult a moraj (na, lehet, hogy ez furcsán hangzott :P ).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése