08.12 keservek keserve

Elindultunk futni a Petivel, de már induláskor éreztem, hogy nem lesz jó és nyafiztam, hogy nem akarom a hegyet, úgy egyáltalán, de menjünk, ha ő nagyon akarja, de tök rossz ötlet. Végül engedett és a rétre mentünk futni. Azt mondja, még így nem látott kínlódni mióta együtt futunk, majdnem sírtam, hogy én ezt nem akarom, nem bírom, fáj, rossz. Aztán 7-8 körül fellazult a mozgásom, végül már én mondtam, hogy csináljunk még egy rövid kitérő, hogy ne 9 legyen, hanem 10. Aztán ő is hol bírta, hol nem, így végül kihúztuk 12-re. És ez már teljesen rendben volt.