 |
| a kondinapi részvételekért járó póló logója |
Kaptam egy csodálatos, új élményt. Nem nagy dolog, de még sosem esett meg velem. Volt ott egy lány, akivel beszéltünk pár szót, megbeszéltük, hogy együtt futunk fel. Aztán mikor a domb közepe táján elhalóan szólongatni kezdett, a kezemet követelve, egy pillanatra teljesen ledermedtem, mert hát versenyen menni kell!!!, de aztán hátranyúltam, húztam rajta kicsit és egyött mentünk be, így is én elől, de ő rögtön utánam... őszintén??? Nagy élmény volt és jó érzés...megvárni valakit és együtt menni és hogy az egész nem is olyan fontos... sokkal jobban esett, hogy hogy örült neki, hogy megvártam :) Tudom, hogy van, akinél ez teljesen természetes, aki könnyen barátkozik és mindig, belülről fakadóan nagylelkű, de nekem ez kicsit nehezebben megy... mégis nagyon jó volt, na!
Aztán pihipihi-bambulás, végül estére lecikáztam a stadiba a kötelező verseny előtti hatomra. Nem tudom, hogy mennyire volt jó ötlet verseny előtt telenyomni magam tejsavval a dombfutóval, volt ott combgörcs, fulladás és remegés is, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mindenesetre lenyomtam a kötelezőt és innen már csak remélni tudom a legjobbakat, összekészíteni a cuccomat és figyelni, hogy ne aludjak el. Jajjjjjj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése