11.13 tovább küzdünk

Azt beszéltük, hogy pihenünk. Vagy csak Manyi, mert úgysem ér rá. Fél négykor hívott, hogy már szabad. Négykor indultunk.Félve kezdtünk az előző napi után, csendes eső szitált a fejünkre, miközben az ismét csak két személyes közös futáson róttuk a köröket. Hamarosan kilazultak az izmaink és végül kifejezetten élveztük a mára jutott 11 km-t. Az egyetlen bibi, hogy a combom felső részén valamit már előző nap meghúztam és tompán, de végig fájt.