Nem értem, hogy helyenként mért szenvedek annyira. Néha a hatperces sokkal jobban megvisel, mint máskor az ötös. Gondoltam már arra is, hogy esetleg a technikán múlik. Na mindegy. Azért a mai napnak is megvolt az öröme, mégpedig a sok sportoló ember látványa. Az tök jó! :)
Hosszú futottam ma, kifelé a városból és kora délután, hogy még jusson nekem napocska is. Jutott, de nem segített a kínjaimon. Először a lábszáram durrant be. Aztán szúrni kezdett az oldalam, az kitartott végig. Nekem gyanús, hogy helyenként a pulzusmérő szorít el vészesen. Mindenesetre végigkínlódtam megint, mind a 21.2 km-t. Mára megdolgoztam azért, hogy igazi hősnek érezhessem magamat, mission accomplished. Ja, a pulzus vészesen magas tartományban mozgott és éreztem is, hogy nagyon nem jó. Ilyet többet próbálok nem csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése