2014. június 13., péntek
06.11 újoncavatós-dombozós
Alexa már jó ideje kíváncsiskodott, hogy milyen a terepfutás, így kivittem. Pechjére még induláskor összetalálkoztunk Zsófival, aki a pörgősebb irányzatot képviseli, megadva az alaptempót. Szegény lány nagyon küzdött, végül nagyon szép, rózsás arccal ért célba 9 kilométer után. Kicsit zavaró, hogy retteg póktól-rovartól-kutyától-bocitól-kosztól-erdőtől, viszont mint futó nagyon elszánt és nem adja fel egykönnyen. Én rátoltam még 3 kilométert a búcsúzás után, többet is akartam, de minden bajom lett, a vádlim bedurrant, dagadni kezdtem, egyszóval nem épp kéjmámor ért el... így inkább hazamentem végül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése