Illően a naphoz, nem bírtam megülni a popómon, stadionfutásra indultam. 10 kilométert nyomtam közepes tempóban. Előbb nem esett túl jól, aztán belelendültem, fékeznem kellett magamat. Végül kiderült, hogy nagyon is szükségem volt rá, testileg-lelkileg.
Kajában érdekes módon gond és erőltetés nélkül visszaálltam a verseny előttire, reggeli zabkása, ebéd saláta, uzsi turmix, alma, vacsi sali, alma, nassként ropit lopkodtam. Nem kívánom a nagy bezabálást, semmi extrát. Szeretem az életem rendjét, ahogy van. Nagyon sokat gondolkodom, még nem tudom, mi sül ki belőle... erőt érzek magamban, nem szeretném veszni hagyni.
És a jó dolgok is olyanok, mint a rosszak: mindig csőstől jönnek. Este láttam a facebookon, hogy nyertem egy ingyenes nevezést a BÜKKtrailre. Ott ugráltam melóban az örömtől! :D Fájt rá a fogam, mert nagyon tetszett a verseny, csak kicsit drágálltam a nevezést és tudom, hogy meg fogok dögleni. De azt szeretem. Elvileg választhatok két táv közt, de nem nagyon kérdés: 30 km, 1400m szint... Hülyegyerek!!! :D :P
Azért még alszom rá egyet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése