A közös kép :) |
Valahogy úgy voltam vele, hogy ha én ma Enikővel edzhetek, az tiszta öröm lesz és boldogság és jól elfáradok, de nagyon finom lesz, ezért erősen sértőnek éreztem, mikor a tizedik percben fájni kezdett. Azon tűnődtem, akkor most ez jó-e nekem. Aztán hamarosan a képemen széles vigyorral güriztem, tudjátok, az a tiszta endorfinnal generált fajta. Az egy óra jó, ha félnek tünt, bár az fájt. Kezdetnek cardio blokkal kényeztetett minket (named by me Hardió), két gyakorlat váltva rövid sprintekben, de a jó fajtákból, ugró guggoltunk, hegyet másztunk, hirtelen ennyi rémlik, de sokféle ínyencséget kaptunk. Aztán jött egy has-fenék blokk, ahol tanultam pár újat, azt hiszem. Nem minden maradt meg minden, de muszáj leszek előmuzsikálni, mert találkoztam pár igen hatásos elemmel. A szokásos lábemelgetés hátrafelé, csakhogy nem térdelőtámaszban, hanem downward dogban igen mély nyomokat hagyott, mint ahogy a csípőtolások is. Ezután három elemes köredzés következett:
1.Fél lábon állsz, előrehajolsz, kicsit a lábat is hajlíthatod, másik láb hátul hajlítva, talajérintés. Feljössz (lényegében féllábas merevlábas súly nélkül, ahol nem fontos az egyenes hát), majd hátsó lábat előre tolod és szökkensz. 10-10 oldalanként
2. Talajon oldalsó plankből csípőfeltolás, térd-könyök összeérintés, majd vissza. 10-10
3. Rövid híd-pózban fél láb az égnek és kis rúgók. Lábanként 20-20
Miután ezzel az aljassággal végeztünk és szusszantunk, jött még a tabata kör, ami végül tabata hiányában csak egy különösen szemét szuperszett-gonoszság lett négy körben. 10 burpi karhajlítás nélkül, 10 fekvőtámasz.
Végül, ha jól emlékszem, már csak nyújtottunk és következett a csokissütis fehérje. Fincsi volt.
Fényképek talán majd lesznek. Fel nem foghatom, hogy a város másik végében visítozó RR-hoz mért ment annyival több formálódni vágyó. Fasorban sincs ehhez képest.
dejóóóóó :))
VálaszTörlés