A futás nem igazán pörgetett fel, inkább végig csak az éltetett, hogy előbb-utóbb csak abbahagyhatom. 10 km-t pörgettem le, nem gyorsan, nem ügyesen, de megvolt. Méterre pontosan. Ezután bebaktattam a terembe, ahol tolódzkodtam, fekve nyomtam, tárogattam és pullovereztem. Végezetül a tolódzkodón 25 egyenes lábemelés és kész is voltam, mint a mateklecke. És ma nem esett jól, de egyáltalán. Viszont a tudat, hogy megcsináltam, kifejezetten egonövelő és léleknemesítő. Az élvezet meg majd máskorra marad. :)
És mert most jól eszembe juttatták, hogy én ezt szeretem, így csak most, csak nektek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése