Ma tényleg nagyon hosszút futottunk, jött az öcsi is, hogy bizonyítsa, ő is tudja, nem csak én, de ezzel engem nem bosszantott, hanem boldoggá tett, szeretem a társaságot futás közben. Nehezen indult az út, szenvedtem, visszafelé meg már versenyt futott a csapat és nagyon belelendültünk, úgyhogy jó volt. Meglehetősen elfáradtam, Susa végéig futottunk, ami olyan 18 kilométeres út lehetett, kezdek megnyugodni, hogy menni fog a félmaraton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése